1988-ban Csurka István megszervezte a román követség előtti tüntetést – Ma már nem tüntetünk

Majdnem 30 éve, 1988. június 27-én zajlott Budapesten a román falurombolás elleni tiltakozásul tartott tüntetés, amit Csurka István, a MIÉP vezetője szervezett meg.

1988. április 29-én Nicolae Ceausescu államfő, a Román Kommunista Párt (RKP) főtitkára az RKP KP Politikai Végrehajtó Bizottságának ülésén bejelentette, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az ún. településszisztematizálási tervet, amelynek során “agráripari centrumokat” hoznak létre.

A köznyelvben falurombolásként elhíresült program a tizenháromezer romániai falu mintegy felének a felszámolását irányozta elő. Ceausescu bejelentését követően az ország egész területén megkezdődött a községek átszervezése. Nagyságuk szerint a magyarlakta falvak nem érték el az életképessé nyilvánítás alsó határát, s veszélyeztetettekké váltak a német nemzetiségű falvak is, mivel lélekszámuk az NSZK-ba történő erőteljes kivándorlás miatt folyamatosan csökkent. A tervezett településrendezés nyilvánvalóan e nemzetiségek szellemi hagyományai és közösségi tudata ellen is irányult, erősítve a román lakosság módszeres betelepítésével támogatott homogenizációs folyamatot. Mindez ellentétes volt a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányával és a helsinki záróokmánnyal, amelyeket Románia is aláírt.

Június 27-én a transzparensekkel és nemzetiszínű zászlókkal felszerelkezett résztvevők este 6 órakor kezdtek gyülekezni a Hősök terén. A táblákon a pusztulásnak ítélt falvak neve szerepelt és ilyen feliratok: “Nem Erdélyt akarjuk vissza, hanem életet az erdélyi embereknek!” , “Nem Ők lépték át a határt, hanem a határ lépte át Őket!”, “Éljen a román-magyar barátság!”. A rendezők hangszóróval ismertették a programot, és többször felszólítottak mindenkit, hogy ne hagyja provokálni magát. Hét órakor a Himnusz éneklésével, hangszalagról közvetített harangzúgással kezdődött az ünnepség, majd Bubik István színművész felolvasta Csurka István beszédét, amely azt hangsúlyozta, hogy a tüntetés szándéka tiszta, nem a román nép, hanem Ceausescu politikája ellen irányul. Csurka azt is javasolta, hogy a másnap összeülő Országgyűlés hozzon létre különbizottságot, amely az erdélyi problémákkal foglalkozik.

Ezután Nagy László ügyvéd, politikus felolvasta a román nagykövetnek címzett memorandum szövegét, amely kifejezésre juttatta a magyar nép aggodalmát a romániai falvak egy részének elpusztítását kimondó rendelet miatt. A Szózat és a székely himnusz eléneklése után a tömeg gyertyákkal és fáklyákkal néma csendben vonult a Thököly úti román nagykövetség elé, és megpróbálták átadni a memorandumot, de a rendőrökkel körülvett követségen nem nyitottak ajtót. Így a petíciót másnap postán juttatták el a címzetthez, továbbá négy nyelven valamennyi budapesti külképviselethez és a Bécsben ülésező Nemzetközi Emberi Jogi Konferenciához, valamint az ENSZ-hez is.

A tüntetők ezután fegyelmezetten visszavonultak a Hősök terére, ahol megkoszorúzták Szent István és Szent László szobrát, elénekelték a Himnuszt, meghallgatták Csurka István rövid záróbeszédét, és fél tizenegykor szétoszlott a tömeg. A hivatalos jelentések szerint mintegy harmincezer – egyes beszámolók szerint százezer – ember vett részt a tüntetésen, amely 1956 óta a legnagyobb spontán szerveződött tömegmegmozdulás volt Magyarországon.

Multkor